Zemplén Géza (1883-1956)

Zemplén Géza 1883-ban Trencsénben született, tanulmányait a budapesti egyetem bölcsészeti karán végezte. Rövid ideig Than Károly mellett dolgozott, majd a Selmecbányai Bányászati Akadémia kémiai tanszékére került tanársegédnek. 1907-ben tanulmányútra ment Németországba. Négy évet töltött a szerves kémia akkori nagy mesterénél, a már 1902-ben Nobel-díjjal kitüntetett Emil Fischernél. A szénhidrátok területén folytatott kutatást, és erről Fischerrel több közös cikke jelent meg. Ez maradt Zemplén fő kutatási területe a későbbiekben is. 1913-ban kinevezték Magyarország első szerves kémiai tanszékére professzornak. Itt dolgozott 1956-ban bekövetkezett haláláig.

Többszáz közlemény hirdeti munkásságát, amelyet nehéz volna összefoglalni. A szerves kémiában minden új vegyület, eljárás, fizikai állandó meghatározása egy közlemény. Ennek folytán eleve publikáció gazdag terület. A Zemplén-féle elszappanosítás, a Zemplén-féle cukorlebontás, a számtalan hivatkozás nevét tartósan megőrzi. Könyvet csak egyet írt, élete alkonyán, de az már inkább a múltat tükrözte.

Zemplén feladatokat, megbízásokat vállalt a gyógyszeripartól is. Személyében alakult ki az az üdvös, máig élő kapcsolat a szerves kémiai ipar és az egyetemek között, amely mindkét fél számára hasznos. A későbbi magyarországi szerves kémia szinte minden érdemes művelője és alkotója Zemplén Géza mellől indult.

A második világháborút követő rövid demokratikus időszakban, 1948-ban az akkor alapított legnagyobb magyar kitüntetésben, a Kossuth-díjban Zemplén Géza elsőként részesült a kémikusok közül. Bár a Kossuth-díjat a következő évtizedekben változó teljesítményekért adták, és nem mindig politikai mellékzönge nélkül, a természettudományokban elért eredményekért kapott Kossuth-díjak döntő többsége érdemes helyre jutott.

A Zemplén családi gének minőségét jelzi, hogy bátyja, Győző a Műegyetemen a fizikaprofesszor, a modern fizika egyik nagy művelője lehetett volna, ha a már jelentős tudományos eredményeket elérő tudós nem jelentkezett volna önként katonai szolgálatra az első világháborúban, és nem esett volna el fiatalon az olasz fronton. Leánya, Zemplén Jolán az első női professzor lett a Műegyetemen, ugyancsak fizikaprofesszor és jeles tudománytörténész. Zemplén Géza fia pedig magas egyházi méltóságra emelkedett.