Zemplén
Géza 1883-ban Trencsénben született, tanulmányait a budapesti egyetem
bölcsészeti karán végezte. Rövid ideig Than Károly mellett
dolgozott, majd a Selmecbányai Bányászati Akadémia kémiai tanszékére került
tanársegédnek. 1907-ben tanulmányútra ment Németországba. Négy évet töltött a
szerves kémia akkori nagy mesterénél, a már 1902-ben Nobel-díjjal kitüntetett
Emil Fischernél. A szénhidrátok területén folytatott kutatást, és erről
Fischerrel több közös cikke jelent meg. Ez maradt Zemplén fő kutatási területe a
későbbiekben is. 1913-ban kinevezték Magyarország első szerves kémiai tanszékére
professzornak. Itt dolgozott 1956-ban bekövetkezett haláláig.
Többszáz közlemény
hirdeti munkásságát, amelyet nehéz volna összefoglalni. A szerves kémiában
minden új vegyület, eljárás, fizikai állandó meghatározása egy közlemény. Ennek
folytán eleve publikáció gazdag terület. A Zemplén-féle elszappanosítás, a
Zemplén-féle cukorlebontás, a számtalan hivatkozás nevét tartósan megőrzi.
Könyvet csak egyet írt, élete alkonyán, de az már inkább a múltat tükrözte.
Zemplén feladatokat,
megbízásokat vállalt a gyógyszeripartól is. Személyében alakult ki az az üdvös,
máig élő kapcsolat a szerves kémiai ipar és az egyetemek között, amely mindkét
fél számára hasznos. A későbbi magyarországi szerves kémia szinte minden érdemes
művelője és alkotója Zemplén Géza mellől indult.
A második világháborút
követő rövid demokratikus időszakban, 1948-ban az akkor alapított legnagyobb
magyar kitüntetésben, a Kossuth-díjban Zemplén Géza elsőként részesült a
kémikusok közül. Bár a Kossuth-díjat a következő évtizedekben változó
teljesítményekért adták, és nem mindig politikai mellékzönge nélkül, a
természettudományokban elért eredményekért kapott Kossuth-díjak döntő többsége
érdemes helyre jutott.
A
Zemplén családi gének minőségét jelzi, hogy bátyja, Győző a Műegyetemen a
fizikaprofesszor, a modern fizika egyik nagy művelője lehetett volna, ha
a már jelentős tudományos eredményeket elérő tudós nem
jelentkezett volna önként katonai szolgálatra az első világháborúban, és nem
esett volna el fiatalon az olasz fronton. Leánya, Zemplén Jolán az első női
professzor lett a Műegyetemen, ugyancsak fizikaprofesszor és jeles
tudománytörténész. Zemplén Géza fia pedig magas egyházi méltóságra emelkedett.