2013. október 21.

Hevesy György (1885-1966)



.













A radioaktív nyomjelzés és a hafnium elem felfedezője Bischitz György néven született Budapesten, családnevük nemesítés folytán változott Hevesyre. Tanulmányait a Budapesti Tudományegyetemen kezdte meg, majd a berlini műegyetemen folytatta, végül 1908-ban szerezte meg a doktorátust fizikából Freiburgban.
 
Az I. világháború idején magyar katonaként teljesített szolgálatot, a háború után pedig a budapesti Állatorvosi Főiskola kémia tanszékén végzett kutatásokat, majd elvállalta a budapesti Műegyetem fiziko-kémiai tanszékének vezetését. Sok közép-kelet-európai tudóshoz hasonlóan ő is külföldön végezte kutatómunkája legjavát: Zürichben, Manchesterben, Freiburgban és Stockholmban is dolgozott. Több alkalommal is munkatársa volt Niels Bohr koppenhágai laboratóriumának. Itt fedezte fel 1922-ben a 72-es rendszámú elemet, a hafniumot.

1943-ban a náci üldöztetés elől feleségével és gyermekeivel Koppenhágából Stockholmba menekült. Jelentős kutatásait a radioaktív izotópokkal végezte.

1911-ben Ernst Rutherford manchesteri laboratóriumában dolgozott, itt kezdett hozzá az urán-238 bomlási termékeinek vizsgálatához. Főnökétől azt a feladatot kapta, hogy válassza szét az ólmot és a rádium-D-t. Mivel ez kétévi próbálkozás után sem sikerült, arra a következtetésre jutott, hogy a két anyag különválasztása lehetetlen. (A rádium-D valójában az ólom egyik izotópja.)
Megfogalmazta azt a tételt, miszerint, ha az aktív anyag nem választható el az inaktívtól, akkor a sugárzó rádium-D felhasználható az ólom indikátoraként. Ez az elv alapvető tételnek bizonyult a nyomjelző izotópok indikátorként való alkalmazásában. Szintén nagy érdeme, hogy kifejlesztett egy radioaktív jelző módszert, melynek lényege, hogy kis mennyiségben hozzákeverik a radioaktív izotópot a vele kémiailag azonosan viselkedő elemhez, amely bármely szervezetbe juttatva sugárzással jelzi a megtett útvonalat.

A módszer alkalmazásával a kémikusok és az orvosok olyan lehetőséghez jutottak az élő szervezetben zajló folyamatok követésére, amilyenekről korábban nem is álmodhattak. 1943-ban neki ítélték oda a kémiai Nobel-díjat, amit azonban csak egy évvel később vehetett át.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése